EGER AZ ÚSZÓ VÁROS (1. rész)
A híres egri négyes: Bárány István, Szigritz Géza, Bitskey Zoltán és Bitskey Aladár „akik megindították a magyar úszósport reneszánszát.”
Bárány István (Eger, 1907.12.20. – Budapest, 1995.02.21.) olimpiai ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnok úsz, mesteredző, sportvezető, szakíró, 1920-tól a MOVE Egri SE úszója és vízilabdázója volt. Kiemelkedő sporteredményeit úszásban érte el. 1924-től 1932-ig – az aktív sport befejezéséig – szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban 100 méteres gyorsúszásban elért eredményeivel vált ismertté. 1928-ban /Amszterdam/ legjobb európaiként szorult az egyesült államokbeli Johnny Weissmuller mögött a második helyre. Bár nem nyert olimpiai bajnoki címet, a magyar úszás nagy egyéniségei között tartják számon.
1978-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották. 1982-ben megkapta a Magyarország örökös úszóbajnoka címet. A hamvait tartalmazó urnát kérésének megfelelően az Egri Sportmúzeum falában helyezték el.
Tarródi Szigritz Géza (Krivány, 1907.01.18. – Eger, 1949.12.12.) 17 esztendősen üstökösként robbant be a magyar úszósportba. 1924-ben nagy meglepetésre 200, 400 és 800 méter gyorson országos bajnok lett. Eger város egyik legnagyobb úszóegyénisége Tarródy néven versenyzett és tizennégy magyar bajnoki címet szerzett. Európa-bajnokságon második és harmadik helyezést ért el. Tagja volt az 1928-as amsterdami Olimpián negyedik helyen végzett 4x200 méteres magyar gyorsváltónak is. Az úszás mellett szép eredményeket ért el a vízilabda-sportban is, hiszen nemcsak tagja, hanem edzője volt annak az egri vízilabda-csapatnak, amelyik először harcolta ki a feljutás jogát az első osztályba.
Minden idejét az uszodában töltötte, ott is érte utol a váratlan halál 44 éves korában.
Bitskey Zoltán (Zólyom, 1904.02.10. – Miskolc, 1988.08.01.) a párizsi olimpián 200 m mellúszásban mérte össze tudását a kor legjobb úszóival. A hét pályára osztott medencében a döntőbe egy tized másodperccel lemaradva nem vehetett részt. Fájdalomdíjul bronz emlékérmet kapott a versenybíróságtól. Az 1927. évi római főiskolai világbajnokságon négy arany- és egy ezüstérmével ő lett a legeredményesebb magyar úszó. Fivére, Aladár két arany- és egy ezüstéremmel gazdagította az egri úszók éremgyűjteményét. Bitskey Zoltán munkája mellett Miskolcon úszóedzősködött, majd nyugdíjazása után sportvezetőként vállalt szerepet a miskolci úszósportban.
Bitskey Aladár (Eger, 1905.10.18. – Eger, 1991.03.18.) a hátúszás kimagasló tehetsége 1923-ban tért át a pároskarú hátúszásról váltott karra. 1924-ben kétszer is világcsúcsot úszott 200 m háton, de egyiket sem hitelesítették. A budapesti magyar-osztrák úszómérkőzésen az előírt egész mez helyett rövid úszónadrágban versenyzett, a hannoveri találkozón elért eredménye pedig azért nem lett hiteles, mert akkor még Németország nem volt tagja a Nemzetközi Úszó Szövetségnek.
Bitskey Aladár Magyar Bajnokról és Európa Bajnoki érmes úszóról nevezték el Makovecz Imre tervei alapján az 1998 és 2000 között épített uszodát, aki évtizedeken keresztül oktatta az egri gyermekek ezreinek az úszás alapelemeit.
Bitskey Zoltán és Aladár mellett a harmadik fivér, Bitskey Árpád (Eger, 1911.04.30. – Eger, 2000.03.20.) is kiváló úszó volt. Mint az egri érseki Jogakadémia versenyzője az 1933-ban Torinóban megrendezett főiskolai világbajnokságon 100 méteres hátúszásban főiskolai világbajnok lett. Főiskolai világbajnoki elsőségét megőrizte az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokságon, mely azért is rendkívüli teljesítménynek számított, mert súlyos síbalesete miatt hosszú ideig tétlenségre volt kényszerítve. Sportsikereit fémjelzi hat magyar bajnoki elsősége.
Bakó Jenő: Eger az úszó város c. könyv alapján
