Tinódi Lantos Sebestyén

(Tinód, Sárbogárd, 1510 körül – Sárvár, 1556. január 30.) magyar énekszerző, lantos, a 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselője.

Születésének helyéről és idejéről nem tudunk bizonyosat, valószínűleg 1515 előtt született egy Tinód nevű településen Baranya vagy Fejér megyében. Parasztpolgár szülei nagy gondot fordítottak gyermekük neveltetésére, így Sebestyén valószínűleg Pécsett járt latin iskolába, ahol zenei képzést is kapott. Versei tanúsága szerint olvasott ember volt, ismerte Vergilius műveit s korának kedvelt olvasmányait is. Arról, hogy miért az énekmondói "hivatást" választotta, nincsenek konkrét feljegyzések.

Tinódi Sebestyén a korszak legjelentősebb énekmondója volt. Egy dunántúli főúr, Török Bálint szolgálatában állott katonaként, majd íródeákként. Buda vesztéséről és Terek Bálint fogságáról című históriájában meséli el, hogyan foglalta el II. Szulimán Buda várát, és csellel, hitszegő módon hogyan hurcolta fogságba Török Bálintot.

A század közepén felerősödtek a törökellenes végvári harcok. Tinódi lanttal a kezében járta az országot, sorra megénekelte a várak ostromát, a véres harcokat, a katonák hősies elszántságát s a várak elestét. Hiteles tudósítóként öntötte verses formába a történelmi eseményeket, s maga költötte a dallamokat is hozzájuk.

Az 1541 és 1552 közötti fontos eseményeket, a nagy török offenzíva jelentős állomásait feldolgozó 21 éneket tartalmazó gyűjteményt szerzője a "minden rendbéli tudós olvasó jámboroknak" és Ferdinánd királynak ajánlotta, s minden ének elé a maga komponálta dallamokat is odanyomtatta. A terjedelmes munka egyúttal életművének végpontja is volt, több írásáról az ezt követő időszakban nem tudunk.

A kötet előszavában írja:                                                                    ”Igazmondó jámbor vitézektül, kik ez dolgokban jelön voltanak

érteköztem: sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, --az mi keveset írtam…”

Dokumentumértékű históriáival későbbi korok íróinak szolgáltatott gazdag témakört és történelmi ihletforrást. Például Vörösmarty Mihály Eger című elbeszélő költeménye, Gárdonyi Géza regénye, az Egri csillagok, Arany János Szondi két apródja című balladája is Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekein alapul. (A Lantos nevet az utókor adományozta a költőnek.)

Tinódi az egri ostrom befejezése, 1552. október 18. és december 31. között járt Egerben, állításainak legkisebb részlete is korabeli levéltári adatokkal hitelesíthető.

1553 augusztusában I. Ferdinand az ország nemeseinek sorába emelte. Tinódiban legtermékenyebb XVI. századi költőnket tisztelhetjük: különböző témája énekében nem kevesebb, mint 13.000 sort hagyott ránk. 1553-54-ben Erdélyben is járt. – Művei 1554-ben jelentek meg nyomtatásban Kolozsváron Cronica címmel.

1555 tavaszán még egyszer ellátogatott Egerbe, majd ősszel Nádasdy Tamás sárvári birtokára utazott, utolsó hónapjait itt töltötte, s itt is halt meg 1556. január 30-án.

/Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu/, https://mult-kor.hu/