EGER HÍRES VENDÉGLŐI (KOCSMÁI) A 18-IK SZÁZAD ELSŐ FELÉTŐL A 20-IK SZÁZAD ELSŐ FELÉIG!

A XVIII. század első felében az egyik „legelőkelőbb” ilyen hely volt a „Fekete Sas” püspöki vendéglő, az egykori „Urak utcáján”, a mai Megyeháza helyén. A „Fekete Sas” vendéglőt azután 1748-ban bontották le, amikor megkezdődött a ma is meglevő Megyeháza építése. A megszűnt „Fekete Sas” helyett a püspök a kelet felől szomszédos telken építtetett egy új vendéglőt. (Ma Kossuth Lajos utca 13. szám.) Ez volt az ugyancsak híres „Oroszlán” vendégfogadó. Itt szállott meg két ízben is II. József, a „kalapos király”-, aki nem akarta a püspök vendégszeretetét igénybe venni. A vendéglő itt 1878-ban szűnt meg, de az eredeti épület, átalakítva bár ma is fennáll. A patakon túl, alig pár lépésnyire találjuk a XIX. században a „Gólya” vendéglő emeletes házát (Ma Kossuth Lajos u. 19. sz.) Úgy látszik, ezt a környéket különösen szerették a szomjas polgárok, mert a Gólyával szemben (Kossuth Lajos utca 28. sz.) volt egy nevezetes kocsma is, az „Unicornis”. Az elnevezés bizonyára Eger régi címerállatától, az „egyszarvú”-tól származhatott. Hasonló „vendéglőközpont” volt valamikor a Szarvas tér vidéke. Itt állott a térnek nevet adó „Szarvas” vendéglő, szemben vele a (Mózer-féle) „Kékszőllő”, végül a Maklári út elején a „Zöldfa” káptalani kocsma. A három vendéglő közül kétségtelenül a „Szarvas” lehetett a legjelentősebb. A XIX. század második negyedében keletkezett szép klasszicista épület volt az egri bálozó fiatalság összejöveteleinek a helye hosszú ideig! Természetesen a város többi részein is szívesen öntözgették az egykori lakosok gyakran kiszáradó torkukat az egri dombok „nedűjével”. Így nevezetes volt a városházával szemben most épülő „Centrum Áruház” helyén az „Angyal”-hoz címzett szálló, vendégfogadó és kocsma.

Hibay Károly utca.

Az utca ma látható alakját 1819-ben hozták létre. Korábbi Újvilág utca nevét arról a kocsmáról kapta, amely a sarkon állt.

Egy időben Vidám utcának is hívták. Ez utóbbi megnevezés igen érdekesen alakult ki. Eredetileg „Platea stricta” (jelentése: szalag utca), azaz Szűk utca néven szerepelt, a rác kereskedők utcája volt, sok apró bolttal. Egy időben kizárólag rác kereskedők özvegyei lakták, ezért „Platea viduarum”-nak, azaz Özvegyek utcájának kezdték hívni, majd a korban szokásos rövidítés miatt Platea vidum lett a neve. Mivel a nép többsége nem értette a latin elnevezést, a szó hangzása alapján elnevezték Vidám utcának.

A jelenlegi Knézich Károly utcai művelődési ház telkén találjuk 1776-1860 között az „Arany szolga” („Servus Aureus” vagy „Famulus Aureus”) káptalani vendéglőt. A régi Servita, utca északi végén pedig a híres „Bika” vagy „Vörös ökör” kocsmát, a XVIII. századi verekedések többségének a színtere volt a „Bárány” vagy „Fehér Bárány” kocsma, az erről elnevezett Bárány utca 2. sz. házban. Itt duhajkodott az egykori jezsuita diák is Rontó Pál, akinek a neve éppen az itteni működéséből kifolyólag szinte fogalommá vált. Végül említsük meg, hogy a mai Park Szálló helyén már a XVIII. század végén készült térképek is „Wirtshaus”-t azaz vendéglőt jeleznek. Az eddig felsorolt vendéglők, kocsmák emléke, nagyobb részt már csak a régen letűnt korok távolba vesző ködében él. Most még röviden felsoroljuk azokat a vidám helyeket, ahol elődeink néhány évtizeddel ezelőtt szórakoztak! Kezdjük talán először az egykori „Kaszinó” vendéglővel. Az ingatlant 1802-ben egy gazdag patikus, Spetz József vásárolta meg. Az új tulajdonos 1816-tól kezdve egy „kávéház” után is húz már tekintélyes jövedelmet, és ettől az időponttól működik szinte megszakítás nélkül az épületben valamilyen vendéglátó egység. Ha pedig már itt tartunk, említsük meg, hogy volt a közelben, egy másik olyasmi is, a „Tigris kávéház” a jelenlegi Sándor Imre utcában. Jól menő kocsma volt nem messze ide, a Bródy Sándor utcai „Kacsa” majd feljebb az „Aranyszőlő” amelyet ismeretlen okokból „Három strimfli” néven is emlegettek. Valamivel távolabb, a régi Velcsei-féle házban, a színháznál működött a „Hunyadi kocsma” bizonyára erről kapta a jelenlegi Mártírok tere, az ezelőtti Hunyadi tér, manapság a Hatvani-kapu nevet. Alig néhány évtizede szűnt meg a „Franci-vendéglő” a mai Mecset étterem helyén, a „Nagy liter” a Dobó u. 26. sz. alatt. Emlékezetes helyek voltak a „Kéményseprő” a régi Érsek utcában, vagy a „Bodó Mari” a mostani Deák Ferenc, régebben a Lenin úton továbbá a „Csillag” kocsma, valahol a fürdők közelében. A lebontott „Vadászkürt” is országos hírű volt. Már a perifériákon működtek a „Törökfő” a Vörösmarty és Rózsa Károly utcák sarkán, a csodálatos nevű „Rókafúró”, a mai Deák Ferenc út és Vasút utca találkozásánál, vagy a „Betekincs” a Ráckapu téren. Már kirándulás jellege volt a „Tulipánkert”-nek és a „Disznófő”-nek a Szépasszony-völgyben.

Farkas Péter