A fertálymesterségről, első rész!

Írta: Breznay Imre.

Eger, 1921.június 3.

Úgy tudom, hogy Egeren kívül alig van Magyarországon város, hol a fertálymesterség meglenne. E ritkaságból következik, hogy ez a tisztség nem török eredetű, mint ahogy némelyek hiszik és hirdetik. Ha az volna, bizonyára több helyütt fennmarad a régi török hódoltság területén. A török világgal csak annyi a kapcsolata, hogy Egerben például első nyomát a törökök kiűzetése után találjuk. (Előbb ugyan nem is igen lehetne nyomukat találni, mert az előző időkből mindössze két-három iratcsomónk van a levéltárban.) A sok mindenféle csekély díjazású, félig tiszteletbeli, félig fizetéses hivatal között ott találjuk a XVIII. század elején a decuriot is. A város hat seriesében, vagyis kerületében ezek voltak a hivatalos iratok kézbesítői, az idézések hírvivői, az adóintő cédulák kihordói, ezek ügyeltek továbbá arra, hogy nem sérti-e meg valaki a rendet, a negyed lakosai ügyelnek-e a tisztaságra, végrehajtja-e mindenki a hatóság rendeletéit, engedelmeskednek-e a parancsoknak. Mivel később az írásbeliség mind jobban terjedt, az ilyen városi alkalmazottaktól megkövetelték, hogy tudjanak írni és olvasni. E kelléket még ma is megkívánják éppen úgy, mint azt, hogy az illető háztulajdonos legyen. A decurio elnevezés valószínűen onnét ered, hogy a hivatalos nyelv latin volt, onnét kölcsönözték tehát a fogalom jelzőt is. Fertálymester néven csak 1736-ban szerepelnek először. Ezután — sőt előbb is — előfordul néha, hogy tizedeseknek írják a hites nótáriusok, de végre úgy százötven év óta maradandó lesz a fertálymesteri cím. Ezen a német eredetű elnevezésen bizonyára nem ütközünk meg, mert hiszen a polgárság nagy része Egerben is német volt a XVIII. században. Hogy eleinte nem sokra nézték fertálymester uraimékat, — egyebek között egy sallárium jegyzék is bizonyítja, amely a „feőbíróval” és nótáriussal kezdődve halad lefelé Eger város alkalmazottjainak ranglétráján. A fertálymester vagy tizedes 22-dik e sorban. És míg nincs utána más, csak a hajdú, bakter, meg a „kotsis”, addig megelőzi a Harangozó, Kémény-Seprő, Bába meg a Vintzellér. Mindamellett még ilyen adatok se győzhetnek meg arról, hogy a fertálymesterség tiszteletben ily alant álló lett volna. Tisztes polgárok neve szerepel ebben a listában és hogy egyáltalán nem nézték le őket, a Szent Györgyi Ferentz uram esete is mutatja. 1736-ban még a város harmadik seriesének fertálymestere és 1738-ban már városbíró (judex fori). Ez a hivatal pedig nem az utolsók közé tartozott, mert például annyi fizetése volt, mint a városi orvosnak: évi 50 Rhénes forint. Abban az időben a fertálymestereket csaknem mindig a kereskedők, iparosok és földmívesek közül választották. Egerben nem volt birtokos osztály. Az a kevés lateiner mind hivatalban ült és így nem róhatta volna a negyedet. Ez az állás azután gradus ad Parnassum volt. A fertálymester viselt jómódú egri polgár bejutott a külső, majd a belső tanácsba, azután még hivatalokba is. A leg tősgyökeresebb egri polgárcsaládok neveivel találkozunk például a XVIII. századbeli fertálymesterek között, mint: Rendek, Szombathelyi, Grónay, Bajzáth, Sebestény, Kátai, Holló, Bóta, Hamza, Militzky, Kormos, Mihalicza, Kelemen, Tamassy, Steinhäuser, Ali, Ringelhann, Angyalossy, Morvay stb. stb. Ugyanazok a nevek és családok, amelyekből Eger sorsának intézői, a tisztviselők kikerülnék és amely családok közül nem egy még ma is virágzik. Mikor egy-egy ilyen tisztes névvel találkozunk, már felcsillan a jövő tekintélyes helyzetnek képe, amelyet különben a városi hatóság hivatalosan is iparkodott erősíteni. A fertálymestert mint köztisztviselőt védelmezte bizalmi állásában. 1770-ben valami Kovács Márton nevű maklári hőstyai polgártásunknak koppintott körmére a tanács, amikor is január 8-dikán a következő ítéletet hozta: „Eadem Kovács Márton meg betstelenítvén az volt Fertály mesteri, és Házát Fertály mester választása alkalmatosságával, azért is 24. óráig való Púrgel áristómba tétettetett.” Majd 1773-ban, február 8-dikán mond ítéletet a nemes tanács egy hasonló ügyben, még pedig a következőképen: „Pálok Gergely — Hites fertálymestert, Páka Jánost, máskülömben is Nemes Embert, amidőn maga kötelességében járt volna — motskos szókkat illetni .. . sértegetni bátorkodván, tekintettben vétetődvén, hogy máskülömben jó adó fizető Ember — mai naptól fogvást holnap reggeli 8. óráig púrgely-áristomba tetettetett.” Ezek azonban még mind abból a korból valók, amikor alantas volt a fertálymesterek helyzete. Hovatovább emelkedvén, a XIX. század derekán már respectabilis állás, bagatell ügyekben bíráskodik, bizalmi teendőket teljesít. Biztos tudomásom van például arról, hogy az 1863-diki ínség alkalmával a fertálymesterek saját házuknál osztják ki az ínségeseknek juttatott segedelmet, még pedig legjobb belátásuk szerint. Ez a tény kétségtelenül bizonyítja, hogy ez az állás lassankint valóban tiszteletadó lett, amelyet senkinek nincs oka lenézni. A hitetlenkedők egyébként nézzenek végig a manapság életben lévő fertálymesterek tiszteletre méltó során. Van közöttük: nagyprépost, kanonok, országgyűlési képviselő, megyei és városi igen előkelő tisztviselő, birtokos, ügyvéd, orvos, tanár, tanító, kereskedő, iparos, földművelő stb., stb. Ilyen társaságban lenni bizonyára csak megtisztelő lehet minden polgárra, annál inkább, mert az új társat maga a testület választja.

Tabló 1871. évből