Az egri harangokról

Írás 2012-ből.

Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango

Írásunk címét Gyomlay László – iskolánk 1899–1907-ben volt diákjának – 1942-ben megjelent könyvcíme sugallta. Annak idején mindnyájan kaptuk egy „tiszteletpéldányt” ebből a könyvből, s élvezettel olvastuk az író XX. század eleji diákéletéről szóló emlékezéseket.

Az Egerbe vissza (haza)térő öregdiákok számára a város harangjai ma is ifjúságuk szép napjait idézik fel. A harangokról szóló beszámolót Havasi Horváth Istvántól, diákszövetségünk tagjától kapott, „Harangokról – Egerben” c. tanulmányából állítottuk össze. Eger a tornyok és harangok városa is. 1004-től püspöki, 1804-től érseki székhely, így sok harangra volt igény az egyházmegye területén. Magában Egerben is szép számú templom van. („Válogat, mint egri a templomban!” – szól a régi közmondás.) Nem véletlen tehát, hogy az egyházi székhelyen is létesültek harangöntő műhelyek. Ezek történetét, a harangöntő dinasztiák munkásságát és az akkor meglevő egri harangok ismertetését Valuch István iskolánk nemrég elhunyt diákja, a Nagyboldogasszony (Barátok) templomának plébánosa írta meg 1981-ben. Az egyik egri harangöntő műhely, ill. a mestercsalád háza ma is megvan – a tevékenységről elnevezett Harangöntő utcában. Az épületet a II. világháborúig az utcai homlokzaton levő domborművek díszítették, melyek harangöntői jelenetet ábrázolnak (jelenleg a Dobó István Vármúzeumban vannak). A Jüsztl (Jüstell) harangöntő család háza volt ez. A harang iparművészeti alkotás, hiszen díszítések is vannak rajta, jellemzőek az ikonográfiai ábrázolások. Magán viseli a készíttető elgondolását (milyen célból öntötték), a kor stílusjegyeit; az írásmód is üzen, sok esetben hagyományok fűződnek hozzá. Ki kell emelni a harangokat díszítő kisplasztikákat, melyek azt a szentet ábrázolják, kinek tiszteletére öntötték, ill. szentelték azokat. Ezek az ábrázolások is magukon viselik az adott kor jellegzetességeit – túl az ikonográfiai követelményeken (attribútumok). A díszítő elemek is művészi megformálást kapnak, virágfüzérek, szőlőindák a levelekkel, fürtökkel, töviskoszorúk, vagy éppen csipkeszerű díszítmények. A campanológia tudománya foglalkozik a harangokkal és szavukkal, az általuk közvetített üzenettel, s a hozzájuk fűződő kanonizált szakrális és népi hagyományokkal. A templomokban már az V. században voltak szerény, csengettyűs harangok, a XII. sz. óta pedig kötelező a harangozás. A régi harangokon elsősorban latin és német nyelvű föliratok vannak (1700-as évek), majd megjelenik a magyar (XIX. sz.). A harang a különböző művészetekben gyakori motívum, sok-sok versben, novellában, regényben találkozhatunk vele. Több közmondásban, népmesében, népdalban szerepel és a zeneszerzők munkáiban is föltűnik. A harangokkal kapcsolatos művek közül csak egy zongoradarabot említünk meg egri vonatkozása miatt. Geszler György zeneszerző és zongoraművész (1913–1998) városunkban mutatta be Ünnepi hangok c. alkotását 1989-ben. A mű a jezsuitaként indult Ciszteri Gimnázium alapításának 300 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton hangzott el és az egri harangokat idézi. Elmondható, hogy a harang mindennapi életünk része, nemcsak azáltal, hogy nap, mint nap halljuk.

Van úgy, hogy a harangok elnémulnak. Évente a húsvéti ünnepkörben nagyhéten, nagycsütörtökön az Oltáriszentség alapításának ünnepére utoljára szólnak a szentmiseglória részénél (az orgonával és a templomi csengőkkel együtt), majd „elmennek Rómába”! Csak húsvétvasárnap vigíliáján, azaz nagyszombaton, Jézus föltámadásának ünneplésére szólalnak meg újra, diadalmasan. Bizony, az is előfordult, hogy a harangok nem tölthették be szerepüket. Történelmünk során a hadiesemények miatt is sok harang „elnémult örökre”, ui. elvitték hadi célra. Így 1848/49-ben a szabadságharcban is kellett az ágyúöntéshez a harangbronz, de a legnagyobb pusztítást az I. és II. világháború okozta harangjaink sorában.

Eger legnagyobb harangját, a Nagytemplom Szent Mihályról elnevezett büszkeségét 1944. szeptember 29-én vitték el a Hadianyaggyár számára. Súlya 4351 kgvolt, a békét hirdette, míg a helyén volt, a háborút, mikor elvitték. 2001-ben Passauban újra öntött 6015 kg-os harangot 2001. szeptember 29-én, Szent Mihály napján emelték be a bazilika északi tornyába, azon a napon, amikor 1944-ben a régi Szent Mihály-harangot leszerelték. Az egri bazilika Szent Mihály harangja a budapesti Szent István Bazilika Szt. István (9250 kg) és a szegedi

Fogadalmi templom Szent Gellért (8537 kg) után a harmadik legnagyobb harang Magyarországon. A bazilikának összesen négy harangja van. A minoriták és a barátok templomában pedig egy-egy harang lakik. Eger legrégibb harangja a Ráctemplom (Görögkeleti) 50 kg-os Miklós harangja 1720-ból. Eger második „legöregebb” harangja az Eszterházy Károly Főiskola, egykori érseki Lyceum épületének északi traktusán, a volt kápolna fölötti fióktoronyban található. A János harang Joann Joseph Jüstell egri harangöntő műhelyében készült 1769-ben, súlya kb.35 kg. Eger különlegessége volt a helyi delet jelző harangszó a Lyceum tornyának (Specula) teraszáról. Az ott levő kis harangot akkor szólaltatta meg a „csillagda” őre, amikor a Nap sugarának fényfoltja a Hell Miksa által kijelölt egri délkör márványlapján megjelent. Ez mindig előbb volt 10–25 perccel, mint a zónaidő szerinti dél. A Hajdú-hegyen, az Almagyar dombon és a környék egyéb szőlőiben dolgozó kapások ekkor hagyták abba a munkát. Az ebédidő végét már a Nagytemplom egy órát jelző ütéséhez igazították – így hosszabbították meg kissé a pihenőidőt…

Egerben ma 39 harang szólaltatható meg…! Eger összes harangjairól az alábbi internetes honlapon tájékozódhatunk:

Részletesebben szólunk Szent Bernát templomunk harangjainak sorsáról Kiliánné Jakab Viktória: Az egri ciszterci templom építésének története és művészettörténeti elemzése c. tanulmánya alapján. A templomot a jezsuiták építették. Alapkőletétele 1700. július 31-én, a jezsuiták alapítójának, Szent Ignác ünnepén év végi iskolai ünnepség keretében történt.

A következő években alig haladtak az építkezéssel a Rákóczi szabadságharc zavarai miatt. Amint a homlokzatba vésett szám is mutatja, 1743-ban végezték be a templom építését; de a belső díszítés munkája, még mind hátra volt. Jóval a felszentelés után 1763-ban 2.039 Ft-on a toronyba egy fekete számlapú, aranyozott számokkal és mutatókkal ellátott óra került és egy 5 mázsás harang. 1765-ben ismét egy 4 mázsás és egy hatalmas 15 mázsás haranggal gazdagodott az É-i torony, ezenkívül a szentély felett egy kis huszártorony ült a tetőn két kisharanggal. (Ezeknek kötelei a főoltár mögött függtek, le egészen a kövezetig. Szent események alkalmából húzták meg azokat.) 1773. június 21-én a jezsuita rendet a Dominicus ac Redemptor pápai bulla értelmében feloszlatták, „hogy a béke és kiengesztelődés a Bourbon udvarokkal helyreállíttassék”. Gazdátlanul maradt az egri jezsuita gimnázium és a templom, melyet azután pár év múlva a helytartótanács a pásztói ciszterci konvent perjelének,

Beitler Methódnak ajánlkozására a cisztercieknek adott át. 1776. november 8-án történt az iskola és a templom átadása. 1779/80-tól kezdve már mind a templomi szolgálatot, mind a tanítást a ciszterciek végezték. 1787-ben II. József egyházátszervező politikájának értelmében az egri ciszterci kolostort is feloszlatta. Az akkor ismét gazdátlanná vált épületek rövid idő alatt romlásnak indultak. Eme pusztulást betetőzte az 1800. aug. 23-án keletkezett szörnyű tűzvész, leégett a templom tetőzete, toronysisakja és az öt harang teljesen elpusztult. A templom és kolostorépület még egy év múlva is tető nélkül éktelenkedett kormos, üszkös falaival. A boltozat beázott, a hívőkre csurgott a víz. 1802-ben I. Ferenc császár visszaállította az eltörölt ciszterci rendet, így a ciszterek visszatérhettek Egerbe és kevés pénzzel, de nagy energiával fogtak a roskadozó épületek kijavításához. 1808-ban a templom felső falait a tető alatt erős tartóvasakkal kötötték össze, új orgonát és Pestről 3 db nagyharangot vettek. A 12, 8 és a 4 mázsás harangot 1808. október 8-án húzták fel a toronyba a minoriták Historia Domomusa szerint. 1827. augusztus 26-án ismét hatalmas tűzvész perzselte fel a várost.

Tönkrementek a tornyok a harangokkal. 1831-ben adták át a felújított templomot. Ekkor húzták fel a déli – a templommal szembeállva a baloldali – toronyba a ma is meglevő egyetlen – Vizitáció – harangot. A harang alsó átmérője109 cm, súlya722 kg. A harang palástján a névadó Vizitáció jelenet – Mária látogatása Erzsébetnél, továbbá Szent Bernát, Szent Benedek és Szent Róbert képei láthatók.

A fölső peremén körbefutó mondat:

IN HONOREM VISITANTIS B.M.V. S. BERNARDUS ABBAS S. BENEDICTUS ABBAS S. ROBERTUS ABBAS.

Alsó peremének körbefutó szövege: ÖNTÖTTE EBERHARD HENRIK PESTEN

1830. – PONDERO 1289. LIBRAS FUDIT HENRICUS EBERHARD

PESTINI MDCCCXXX. NYOMOK 1289. FONTOT.

A „harmadik nemzedékként” felszentelt harang hangját mi is hallhattuk. Sokan közülünk még húzták is a „haragkötelet”. Gyomlay László írásunk címét viselő könyvének befejező soraiban írja: „A város felől tisztán kongja a nagytemplom órája a déli 12 órát. És megkondul a Jóska harang. Zendül már a minorita is, de a hangja nem a régi. És szól a barátok harangja is, zsong már a servitáké, vele együtt a szürke nénéké s a többiek is mind, mind és ezüstösen áthallatszik valamennyien a cisztercita harang.”